WUZETKA – A LEGENDÁS LENGYEL SÜTEMÉNY
Biztos, hogy többen találkoztak már a lengyel cukrászdák Pazar pultjaiban azzal a szerény, leginkább a magyar Rigó Jancsira emlékeztető süteménnyel, amelyet összesen két betű jelöl: WZ.
Ez a wuzetka, két réteg kakaós piskóta között megpihenő édes, zselatinnal lazán megfogatott tejszínhab, a felső piskótaréteg alkohollal, melegített lekvárral finoman megitatott, tetején vékony, roppanós csokoládéréteg, amely cukrásztól és tájegységtől függően képezi részét a süteménynek, vagy nem. A süteményt általában tejszínhab sapka dekorálja, vagy a lengyel cukrászatra oly jellemző cirkalmas betűk, WZ.
A wuzetka – szemben a legtöbb lengyel süteménnyel – nem rendelkezik évszázados hagyományokkal, nincsenek klasszikus gyökerei, születéséhez azonban több legenda is kötődik. Az egyik történet szerint a második világháborút követő időkben született, Varsóban, méghozzá a helyi szocialista cukrászüzem termékeként és lett a Varsói Cukrászüzemek, azaz Warszawskie Zakłady Cukiernicze után először WZC, aztán már csak WZ a frissen született édesség. Olyan elméletet is ismerünk, miszerint az éppen elkészült Kelet-nyugati autóút, a háború után rohamosan fejlődő Varsó felett érzett sikert akart a kormányzat ilyetén mód megörökíteni, és a WZ az valójában W-Z azaz Wschód-Zachód rövidítése, ami kelet-nyugati irányt jelöl. Itt a kissé megbízhatatlan források még arra is hajlamosak kitérni, hogy a vezetés elképzelése az volt, hogy az autóút mentén található cukrászdák kínálatába emeli be először ezt a finomságot.
Létezik persze egy harmadik elmélet is, amely szintén Varsóhoz köti a süteményt. Ebben a
történetben egy, a helyi ipartestület által meghirdetett verseny győztese lett a wuzetka, az ítészek ezt a süteményt találták méltónak arra, hogy a város külön bejáratú süteménye legyen.
Bárhogy is történt, a wuzetkának ma már elvitathatatlan helye van nem csak a lengyel cukrászdák vitrinjeiben, hanem a lengyel gasztronómiában is. A könnyen elkészíthető, kevés alapanyagot igénylő, édes, krémes sütemény az elmúlt évtizedekben lengyelek és turisták millióival szeretette meg magát, és mára már egyenértékűvé vált számos évszázados finomsággal.
