HATÁRVÁRUNK A DUNAJEC FELETT

Sok magyar turista kedvelt célpontja Nedec vára, a magyar királyság egykor legészakabbra található határvára, amely a mesterséges tóvá duzzasztott Dunajec fölé magasodva néz farkasszemet a Dunajec folyó bal partján magasodó Czorsztyn romjaival.

fotó: Nagy Árpád

Az utóbbi időkben egyre több magyar turista látogat Lengyelországba. A magyar turisták elsődleges célpontja egyelőre még mindig Zakopane és Krakkó, de egyre többen tágítják a kört, és a fenti két úticélon túl is keresik a lehetséges látnivalókat. Az egyik Zakopanéhoz közeli népszerű látnivaló Nedec vára, a magyar királyság egykor legészakabbra található határvára, amely a mesterséges tóvá duzzasztott Dunajec fölé magasodva néz farkasszemet a Dunajec folyó bal partján magasodó Czorsztyn romjaival.

A Dunajec és a vár az Északnyugati-Kárpátokhoz tartozó Pieninek-hegységben található, Trianonig itt húzódott a magyar-lengyel határ, a völgyben kanyargó kis folyócska vizén átvezető gázlót a két középkori várból felügyelték. A Dunajec vizét felduzzasztva 1970-1997 között épült fel a Czorsztyni-víztározó, ennek köszönhetően a Dunajec 12 km hosszú és kb. 1,5 km széles tóvá duzzadt, a korábban szinte megközelíthetetlen nedeci vár pedig vízparti várkastéllyá változott.

fotó: Nagy Árpád

A várat 1310 körül a Berzeviczy család Kokas nevű őse kezdte építeni a Magyar Királyság északi határának megerősítésére. Első írásos említése 1325-ből származik Novum Castrum de Dunajecz (Dunajec vára) néven. Később Drugeth Vilmos, majd a Szapolyai, ezt követően pedig a Łaski család birtokába került. A 16. sz. végén került a Horváth család tulajdonába, akik reneszánsz stílusban átépíttették és kibővítették. Az addigi középkori határerődítmény mindinkább újkori jelleget öltött, kényelmes lakhellyé változott, az akkor kialakult erősség nagyrészt napjainkig megőrizte formáját. Hozzávetőleg 100 éves időszakot kivéve (amikor az olasz-magyar származású Giovanelli család birtokolta) a 19. század közepéig a Horváth család birtokolta, majd 1856-ban a Salamon család birtokába került, akik egészen 1945-ig lakták.

fotó: Benecz "Paraferee" Ferenc

Utolsó tulajdonosa a néhai Salamon Géza szepesi főispán özvegye, Bethlen Ilona grófnő volt, aki 1943 őszén hagyta el az I. világháború után Lengyelországhoz került várat. 1945-ben a szovjet hadsereg a helyi lakosság hathatós közreműködésével szinte teljesen kifosztotta. A II. vh. utáni évtizedekben kezdődött meg az akkor már erősen romos vár helyreállítása, a vár egy részét 1963-ban nyitották meg a turisták előtt.

Nedec vára három részből áll, legkorábban a Felsővár lakótornya és a hozzá tartozó lakó- és gazdasági épületek keletkeztek. Egy kronológiai bukfencnek köszönhetően ezt követően keletkezett az Alsóvár, és időrendben legkésőbb a kettő között elhelyezkedő Középsővár. Az Alsóvár kapuja feletti márványtábla tanúsága szerint „Horváth György, Palocsa Dunajec és Lándok ura és tulajdonosa ezt a várat saját költségén felújíttatta, díszített és megnagyobbíttatta az Úr 1601. esztendejében.” Az alsóvár udvarának jobb oldalán látható a Kápolna-torony, melynek órája minden délben eljátszik egy szepességi népdalt (a 15. sz-ban itt volt a vár gótikus kapuja). Ugyancsak jobbra látható a tornácos nyugati szárny, balra pedig az északi rész homlokzata emelkedik. Az alsóvár helyiségeit a Művészettörténészek Egyesülete használja, ezek turisták számára nem látogathatók.

fotó: Benecz "Paraferee" Ferenc

A kapualjjal szemközti lépcsőn mehetünk fel a Középsővár kapujához (ennek küszöbe alatt találták meg a quiput), ezen át érkezünk a felköríves rondellához, ahol fennmaradt az eredeti lőrés és a kapu feletti nyílás az egykori felvonóhíd kötele által okozott sérülésekkel. A Középsővár lépcsőfeljárójában az egykori tulajdonosok címeres zászlóit, a falon elhelyezett táblákon pedig a tulajdonos családok neve olvasható. Jobb oldalon az egykori pincék, balra pedig a kazamaták találhatók, melyek eredetileg élelmiszer, bor és fegyverraktárként használtak, a 17. sz-tól kezdve pedig itt volt a vár börtöne, ezért itt rendezték be a kínzókamrát. Az itt látható kínzóeszközöket a várban forgatott filmekben használták. A lépcsőfeljáróból falépcső vezet a Középső vár kilátóteraszára, ahonnan szép kilátás nyílik az Alsóvár tetőzetére, Czorsztyn várának romjaira, valamint a Pieninek és a Tátra között húzódó Gorce hegységre. A lépcső alatt találhatók az utolsó tulajdonos, Bethlen Ilona grófnő szobái, aki az 1920/30-as években édesanyjával és gyermekeivel a várban töltötte a nyári hónapokat. Az eredeti berendezésből csak néhány bútordarab maradt fenn, ezeken kívül az egykori tulajdonosok személyes tárgyai, fotói láthatók itt.

A Felsővár földszintjén található termek a cselédség és az őrség elhelyezésére szolgáltak. A régészeti teremben az 1950-es években megkezdett régészeti feltárások során előkerült, a vár egykori lakói által használt leleteket állítottak ki. A víztározó felépítése előtt (1956-ban) készült maketten kívül itt látható a szepesi záloglevél másolata, valamint fotók, tervrajzok a vár történetéről.

A Felsővár udvarán található a 15. sz. végén a mészkősziklába vájt, 60,5 méter mély várkút, amely a 17. sz-ban kiapadt, később szeméttárolónak használták. Innen nyílik az egykori várkápolna, melyet a csapadékvizet gyűjtő ciszterna fölé építettek, az ennek falán elhelyezett fotón II. János Pál pápa látható, aki 1997. június 7-én repült el a vár felett. A Felsővárban található a szepesi ispán lakó- és hálószobája, valamint az őrség szobája. A lakószobában látható öltözetek adományként kerültek a várba, a hálószobában olyan bútorokat látunk, melyek egy ispán hálószobájának megszokott berendezési tárgyai voltak. Az őrség szobájában látható fegyverek és vértek korhű másolatok, melyeket a várban forgatott filmekben használtak. A Felsővár kilátóterasza egykor lovagterem volt, amely a 19. sz. közepén leégett.

fotó: Nagy Árpád

A vár előtti parkoló túlsó felén lévő kocsiszínben egy kis kocsimúzeum található, az egykor tüzelőanyag tárolásra használt épületben 16 db, 1900 és 1939 között készült, muzeális értékű hintót, kocsit, bricskát és szánt – többek között a mai Szlovákia területén készült magyar kocsit és egy Debrecenből származó magyar bricskát – állítottak ki.

Nedec várához számos legenda fűződik, a legérdekesebb az inkák kincséhez kapcsolódik. 1946-ban megjelent a várban Andrzej Benesz, a Berzeviczy család leszármazottja, aki elmondta, hogy állítólag a várban van elrejtve Berzeviczy Sebestyén unokájának 1797-ből származó, az inkák kincséről információt tartalmazó végrendelete. A helyi hatóságok és régészek jelenlétében megbontották a Felsővár küszöbét, amely alatt egy 18 cm hosszú, 3,5 cm széles, két végén leforrasztott ólomrudat találtak, benne arany lemezkékkel a végükön egy penészes, több helyen csomózott bőrszíjköteget (quipu, melyet az inkák használtak). A csomóírást nem tudták megfejteni, a testamentum írott részét pedig nem találták meg, így az inkák kincsének helye továbbra is ismeretlen…